Végre. Ma megtörtént. Eljött eme szent nap és lényem ott volt a moziban, hogy lássam és befogadjam az Ubisoft új gyermekét; AC - A film. Vagyis kedvenc asszasszinjaim hús-vér verzióját a vásznon. Legalább is magas fokon kedvelt színészeim által megformálva - kivéve Marion Cotillard, téged nem kedvellek. Sorry.
Előjáróban annyit, hogy szinte az összes játékkal játszottam (Unity-n elvéreztem és a Chronicles az nekem nagyon nem), így egyáltalán nem ismeretlen az AC univerzum, sem a karakterek, sem pedig a fő témakör, az Asszasszin/Templomos háború és miért van az, meg mik azok az ereklyék és első civilizáció. Azt is mondhatjuk, hogy igen, fan vagyok és mint ilyen voltak minimális elvárásaim a filmmel szemben - aminek mellesleg illeszkednie kéne a játékok által felépített univerzumba, de sajnos ezt nemigen teszi meg, szerintem. És azt is megemlítem, hogy sanszosan SPOILERES beszámolóm lesz.
Kicsit menjünk vissza a kezdet-kezdetére: mikor elért a hír hogy lesz filmverzió az AC játékok alapján, majdnem magam alá pisiltem boldogságomban. Gamer(?) lány révén a játékos létem fő vonala az Assassin's Creed, szeretem, imádom, mindig érdekel, mikor lesz, milyen lesz az új játék. Nem vagyok annyira elvakult fan azért, ha valami szar az szar - rád gondolok Unity, bizony-bizony - de azt sem tagadom, ha valami jó és tetszik. (Vegyük például a Syndicate-et, amiért első hallásra nem voltam oda, sem a másodikra, meg se akartam venni. Aztán Karácsonyra tavaly megkaptam én meg elvesztem, az ikrek bedaráltak. Ez van.)
Az első trailer után kókadoztam erősen, mert.... nos, róla van szó:
A zene hervasztó. De azért annyira mégsem szegte kedvem a dolog, hogy ne akarjam megnézni.
A szereplőgárda alapján valamennyire reménykedtem, azt is tudtam, hogy a rendező igyekszik a lehető legkevesebbet green boxozni, ami ma már nagyon dicséretes. Mégis olyan so-so lett a végeredmény. Szerintem a film közel sem olyan rossz, amit a kritikusok írnak róla - ami külön vicces, hogy nagy részük nem ismeri a játékot vagy játszott vele, de nem tetszett neki vagy kifejezetten utálta a játékot. Ha játékadaptáció a téma, szerintem nem ártana kicsit ismerni azt, amiből a film lett, de lehet, hogy ez csak az én véleményem.
Szóval, film: nézhető kategória, az a típus, amit az ember szívesen belő egy olyan hétvégi délutánon, mikor nincs semmi más programja. Viszont AC univerzum szempontból.... az egy dolog, hogy tele van hibával - ujjlevágás, - Ezio óta nem vágnak ujjakat, Leonardo upgrade-elte a rejtett pengét, azóta csak megégetik a gyűrűs ujjat, hogy emlékeztessék az ifjú titánokat, hogy milyen áldozatot kellett az őseiknek meghozni - utolsó ismert Éden alma - milyen kár, hogy a Syndicate legelső küldetésében mit látunk? Oh wow, egy Éden almát! 1868-ban. Más kérdés, hogy az felrobbant a laborral együtt, oké, de akkor se a filmben keresett Éden alma az utolsó. (Arról nem is beszélve, hogy nem csak az almák léteznek, volt itt már méretes bot, kard és lepel is.) Ha a film illeszkedni szeretne a játékok közé, akkor azért ezekre nem ártott volna figyelni. Semmi utalás az előző neves asszasszinokra sem.... ez nekem hiányzott. Klassz átvezetés lehetett volna a film és a játékok között. Azt ne is említsük, hogy egy-két jókor behozott idézettel mondjuk egy csipetnyi humort lehetett volna vinni a filmbe, ami azért nem esik távol az asszasszinok vérkomoly világától. (Ezio, Jacob.... nekik azért van humorérzékük.)
Az új animus viszont nagyon bejött. Mikor még csak olvastam arról, hogy nem a klasszik „fekvős” animus lesz, hanem mozgó-karos, furán hatott az ötlet, de tény, hogy látványosabb volt és persze sokkal elfogadhatóbb indok a vérzés effektus által instant megtanult harc- és mászásművészet elsajátítása – így legalább az emlék átélése alatt rögzülhetnek a mozdulatok, nem csak bamm! Profi harcos vagyok, wow! (Állítólag az Ubisoft embereinek annyira tetszett ez a mozgatható robotkar, hogy a jövő Ac játékaiban viszontláthatjuk majd.)
És őszintén: mekkora király ez a cucc! :D
De ha már vérzés effektus…. megjegyezném, hogy az nem az első használat után szokott jelentkezni. Oké film, megszabott idővel, de jöhetett volna akár a második használat után, mert az effekt lényege, hogy túlzott animus használatnál jön elő… és még vannak ilyen kisebb dolgok, amiket nem értem, hogy miért, miért így kellett megoldani, de azt most kihagynám, mert túlságosan is szőrszálhasogató lennék :)
A színészek nem voltak rosszak, Michael Fassbender és Jeremy Irons próbálkozott valamit kihozni a karaktereikből, ellenben Marion Cotillarddal, aki kb. csak nézett a nagy barna őzike szemeivel illetve pityergett. De istenem, azok a párbeszédek! Miért, miért, miért??? Az egy dolog, hogy Sofia szinte semmit se mondott el Callumnak – ezáltal nekünk se – hogy miért van Cal ott és mi azaz animus és mit csinál, hanem egy jól irányzott magassarkas gerincrúgással Callum már az animusban is volt és ugrált jobbról-balra, de a magyarázatra később se igazán került sor. Halványan érződött, hogy a Templomosok világbéke címén mást szeretnének, inkább a világuralom fekszik nekik, de nem igazán pillanthattunk be az ördögi terveikbe. Kicsit az volt az érzésem, hogyha nem ismerném a játékokat, igazság szerint nemigen tudnám, hogy mi is a nagy szívfájdalma a Testvériségnek és a Templomosoknak egymással ennyi éven át.
És a végső probléma megoldása, úristen ne már…. a játékban nehezebb küldetéseim voltak, mint az, amit a film bemutatott. Adott egy templomos épület, ott van mindenki, aki számít a rendből, ott van a nagymester, ott van az Éden alma, az ember, aki – elvileg - megtalálta az éden almát, majd a 3 maradék asszasszin besétál, elvégzik a dolgukat és kisétálnak. Így. Be, küldetés, ki. Valószínű. De a hab a tortán a Cotillard/Fassbender párbeszéd…. Elcsevegnek vígan arról, hogy mi lesz, megtörténik az, amiről elcsevegtek, majd a csaj bosszút esküszik…. mert az történt amiről tudott és elcsevegtek? Seems logic. Költőien megfogalmazni próbált sorok, 0 érzelmi töltettel, erőtlen volt az egész így a vége is erőtlen lett.
De azért akadt pozitívum is :) A múltban játszódó részek szerintem jól sikerültek, hozták a játékélményt, még ha nagyon rosszkor is vágták őket el és nem mindig lehetett tudni, hogy mikor, hol járunk. Erre azért az ember rájött pár másodperc múlva, de nem adta magát egyből a dolog, visszakeresni agyban hol voltunk anno Spanyolhonban, mi történt Aguilar kis csapatával 20 perccel ezelőtt, mielőtt durván visszavágtak volna a jelen korba. A free runner srácok nagyon ügyik voltak, nem vagyok harcművészet-szakértő, de a verekedős jelenetek is tetszettek, nekem rendben voltak. Tetszett, hogy Fassbender múltbéli önmagaként nem csak abban különbözött, hogy bibis lett itt-ott és volt egy-két sebhelye, hanem teljesen más volt a fizimiskája modernkori önmagához képest. És igeigenigen, végre nem angolul beszélt mindenki Spanyolországban! Ez óriási pozitívum, mert sajnos az amerikaiaknak valahogy megvan az a nézetük, hogy mindenhol mindenki minden korban angolul beszélt. Mindig. (Nyilván nem, csak nem fordítanak arra időt/energiát, hogy idegen nyelvű szövegeket okítsanak a színészeknek.)
Összegezve: filmként egy jópofa kalandfilm-szerűnek elmegy. Fanként kissé csalódás volt. Ha őszinte vagyok magammal, akkor azt kell írjam, hogy nem volt meg a filmben az, ami a játékban megfogott, nem volt meg benne azaz extra, az a mellbevágós érzés, ami miatt levegőt se tud venni az ember, nemhogy megmozdulni. Amikor először felcsendül az Ezio's Family a Brotherhood elején. Amikor Desmond a modern korban csatangol Monteriggioni-ban, miközben épp a vérzés effekt hat nála és Ezio mutat neki utat. Amikor Ezio rövid beszédet mond Altair csontvázának a Revelations végén. Amikor a Black Flag legvégén látunk egy kisfilmet Edwarddal és a fiával Haythammel - előtte pedig az összes halott barátját egy asztalnál egy gyönyörű dal keretében. Olyan, mint amikor az ember befejez egy jó könyvet és rájön, hogy ennyi, nincs tovább, vége a sztorinak. Odabasz. Mert persze, lehet itt falakat mászni, meg szépen gyilkolni és legyakni az ellent. De igazság szerint ez az AC lényege. A történet, a mondandó, hogy ki mennyire tud azonosulni a karakterekkel.
Nyilván egy párszor megnézem majd még, amikor kijön DVD-n is.
És ez az a zene, ami kell egy rendes AC sztoriba.
Jó írás! Csak így tovább! :)
VálaszTörlés